A kéz, amely a F*ck NER-t ringatja

Az a pénz, amit az állam visszaforgat a kultúrába, az összes állampolgár pénze.

A legtöbben azt szeretnénk: legyen béke, szabadság és egyetértés.
Harmincöt éve, egy másik évezredben, egy másik világban, a rendszerváltás előtt a címben szereplő mondattal fejeztem be az Élet és Irodalom nyitóoldalára írt munkámat. A Fidesz szlogenje volt ez, így az első szabad választás előtt néhány héttel a szerkesztők párt iránti szimpátiáját is mutatta, hogy ezt elnézték nekem. Magam tizenhat éves voltam akkoriban, a fideszesek tízzel előrébb jártak, a demokrácia pedig még magzati állapotban volt. Mindaz, ami azóta történt – például az életünk, az életem –, egy regény lapjaira tartozik, nem ide.